Van érzékem hozzá, valóban kell nekem segítség?
Sokszor hallottam már ezt a kérdést a pályám során. Aztán legtöbbször beszélgetni szoktunk. Nem bizonygatni semmit, inkább információval szolgálni.
Mindenki lakik valahol, felnőtt valahol, ami nyomot hagy legbelül. Jó emlékeket tárolunk nyugodt kis sarkokról, szép kilátásról, kényelmes fotelekről, jó illatú konyhákról, féltett tárgyakról a vitrinben, könyvek sokaságáról a polcon. Persze akad emlék zavaró színekről, veszélyes lépcsőkről, rossz irányba nyíló ajtóról, funkció nélküli bútorokról. Amikor valaki lakást vesz, vagy építkezik, kezdetben biztosan vannak elképzelései arról, hogy milyen hangulatú otthont képzelt el magának, mit szeretne biztosan viszontlátni, és mit nem. Látott fotókat, járt már sokfelé a világban, sok minden megragadta a tekintetét, és a lelkét is. Igen, sokszor érezzük, hogy „Hű, itt mennyire nyugodt minden!”, vagy „Milyen harmonikusak a színek!”, „Milyen jól érzem magam ezek között a tárgyak között!”, „Minden milyen tökéletes, és funkcionális!”
Ezek a benyomások nagyon hasznosak, rájövünk, hogy melyik stílus, és színvilág illeszkedik hozzánk leginkább. Ez nagyon jó kiindulási alap, de csak ennyi, nem több.
Ami ezután következik, az a szembesülés azzal, hogy :
- nekünk nem ugyanazok a preferenciáink a berendezéssel kapcsolatban, mint a család többi tagjának,
- nem annyi a fény, és nem is abból az irányból süt a nap, ahonnan szeretnénk,
- nem az igényeknek megfelelő a helyiségek mérete, formája,
- nincs akkora hely, hogy az álomkanapénk elférjen,
- több holmink van, mint gondoltuk,
- növényeink is vannak, sőt háziállatot is szeretnénk,
- vendégségben vagy nyaraláskor, a feladatok, a szokásos napirendünk, hangulatunk és az ezeket befolyásoló tényezők sem összehasonlíthatóak az otthonival.
- a lakás funkcionális elrendezése nem pontosan illeszkedik az igényeinkhez, és még hosszan sorolhatnánk.
Ilyenkor sokan választják azt a megoldást, hogy elmennek, illetve a család együtt megy „körülnézni”. A lakberendezési áruházak ontják a „megoldásokat”, akár készen berendezett, különböző méretű bemutató boxok formájában is.
Aztán mégis ugyanott tartanak, ahol az inspirálódás elején, vagy még pár lépéssel hátrébb, egyre feszültebben.
Miért is van így?
Mert nem jó a sorrend, amit követnek.
Minden lakás, ház, élettér más-más adottságokkal rendelkezik, amiket figyelembe kell venni. Szinte sosem lehet egy az egyben megvalósítani egy képen látott enteriőrt. Az egyén vagy család számára szükséges funkciókat, a lehetőségek szerinti legmegfelelőbb helyre kell tervezni, és azokat összehangolni. Tisztázni kell továbbá, hogy milyen színek, anyagok, formák azok, amelyek minden leendő ott élő(k) igényeinek megfelelnek. Így indulhat el egy hatékony folyamat, így lehet a végeredmény egy harmonikus, biztonságos, élhető, funkcionális, stílusos otthon.
Ez egy nagyon sokrétű feladat, amihez hozzáértés, és tapasztalat szükséges.